Így készült a Limitált Széria Podcast - CyClotroniC tollából

A Kinja ördögének hála nem tudtuk CyClotroniC-ot hozzáadni ezen blog szerkesztőihez, pedig nagyon próbálkoztunk. Mindenesetre az élményei alapján képet kaphattok róla, hogyan állt össze a Sorozatjunkie-val közös évvégi podcastünk.

A Limitált Széria Podcast története is valahogy úgy indult, mint egy évről évre, kottából megismételt március 15-ei iskolás megemlékezés, csak mi nem a Pilvax kávéházba siettünk összeállítani a 12 pontot, hanem Ingorion október 20-ai tweetjére repültünk rá hárman is, hogy belekontárkodjunk a Top10-ébe. Valahogy már hagyomány, hogy az őszi újoncok kijövetele után, egy jó junkie elkezdi a sakkozást fejben az év végi toplistával, ahogyan az is, hogy gondolkodás nélkül, önzetlenül sietünk a bőség zavarában fulladozó társaink segítségére, ha csak kis esélyt is látunk arra, hogy kedvenceinket feljebb tornásszuk a listájukon.

Advertisement

"Év végén valószínűleg 17 általam arra érdemesnek talált sorozat között kell felállítanom sorrendet a top-listámban. ájájáj..." - írta ki Ingorion, majd tweet tweetet követett, és nem kevés szégyentelen chatelést követően jött a felismerés, hogy az év legjobbjairól való vitatkozás bizony nem Twitter-téma, de annál jobb podcast alapanyag. Nem volt nehéz persze ilyesmire jutni, ha a közelmúltból még mindannyiunkban aktívan élt az idővel elkallódott Epizódisták podcast emléke, így adta magát a dolog, hogy egy mikrofont is vegyünk be a csapatba, ha esetleg kidumálnánk az idei év legjobbjait. Sokat nem iszik, viszont elég jól adja vissza az élményt később másoknak.

A négy fős csapat már aznap este adott volt, de kézenfekvőnek tűnt, hogy leigazoljunk még egy Epizódisták-veteránt a csapatba Bruzsy személyében, hátha tud Balázséktól mikrofont kuncsorogni a projekthez. Így lettünk hát öten, és bár tartottunk a szokatlanul nagy létszám miatt a dologtól, arra jutottunk, hogy egy kocsmai kerekasztal beszélgetés során talán nem lesz ebből egetverő gond. A kocsmai kerekasztal ugyan idővel fega négyszögletűjére változott, de a létszámot gond nélkül elbírta a felvétel, bár ez igényelt azért némi szervezést is.

Ingoriont leszámítva, mindannyian Budapestiek vagyunk, így össze is hoztunk egy találkozót az Élesztőben, majd lefektettük egy 4x 1 órás adás vázát. Eleinte még nagyon képlékeny volt az egész, de mindenki hozta magával a személyes listáját és az ötleteit, és bár a legjobb 5-6 sorozat Top10-es helye szinte azonnal biztossá vált, kellett némi kompromisszumot kötni ahhoz, hogy leszűkítsük a listát 10-esre. Itt jött képbe, hogy kiszórtunk mindent, amit legalább hármunk nem látott és szavazott be kellően jó helyre, majd felvéstük szépen a házi feladatokat is, hogy kinek mit kell még pótolnia.

Engem egyébként pont ez az egy hónapig tartó, darálós időszak győzött meg arról, hogy mennyire is van létjogosultsága egy ilyen adásnak, mert bár még nem vettünk fel semmit, a kirótt pótlások között azonnal találtam kedvenceket, és mint kiderült, ezzel a többiek is így voltak. Végtére pedig ez is volt a célunk az egész podcast adással: egyfajta nosztalgikus, évösszegzős élményt nyújtani azoknak, akik látták a legtöbb sorozatot, illetve kitartva spoilermentes elveink mellett, kedvcsináló ajánlóként funkcionálva azok számára, akik sokat kihagytak és esetleg pont valami darálni valót keresnek az ünnepeket közti punnyadásra.

Advertisement

A műsor struktúrája már az első összejövetel során megszületett, tudtuk, hogy a 10 legjobb sorozatnak szeretnénk szentelni az első két adást, de ahogy haladtunk a darákkal, rögtön láttuk, hogy sok kedvenc ki fog maradni a legjobbak közül, így róluk a második két adásban akartunk szót ejteni. Hamar felvetődött a tematizálás ötlete, külön hangsúlyt fektetve olyan műfajokra (komédiák) vagy közlési formákra (animációsok), amikkel kicsit hajlamosak mostohán bánni a sorozatfogyasztók, és hát éppen magunkon vettük észre, hogy bár összesen 8 olyan animációsat is fel tudtunk sorolni, amit legalább az egyikünk látott, egyetlen olyat sem találtunk, amit legalább négyünk nézett volna.

December 6-ra tűztük ki a felvétel idejét, ám lelkesedésünk még mindig több volt a hónap elején, mint mikrofonunk, és bár ez később sem változott, szerencsére fega-nak és egy kedves ismerősének köszönhetően, egész jó minőségben tudtuk végül rögzíteni a beszélgetést, a hangulatot pedig igyekeztünk egy második kocsmázással megalapozni a felvétel előtti pénteken, ezúttal már Ingorionnal kiegészülve. Egyébként nem tudom, hogy mit tud a Breaking Bad, de 2-2 órát egész biztosan eldumáltunk a sorozatról mindkét alkalommal, ami azért nem nyugtatott meg minket azzal kapcsolatban, hogy sikerül majd tartani magunkat az egyórás időkerethez. Nem is sikerült, bár az azért sokat segített, hogy összedobtunk egy nagyon vázlatos forgatókönyvet és kijelöltük minden sorozatnak és témának a moderátorát, aki majd terelgeti az adott blokkot, de szerencsére ez végül annyira egy közösségi feladatkörré nőtte ki magát, hogy egyáltalán nem tűnt fel harsányan a felvételen.

Advertisement

Mikor szombat délután 16:30-kor farkasszemet néztünk a Gyűrűk ura trilógiából és sorozatos könyvekből épített torony tetején, egy hanyatt fekvő, világoskék napszeműveg orrnyergében pihenő mikrofonnal, még kiröhögtem Bruzsyt, mikor megjegyezte, hogy szeretne éjfélig végezni. "Ugyan miért ne végeznénk? Csak 4 órás lesz az adás..." - legalább akkorát tévedtem, mint tavaly a The Fall pilotkritikájánál.

Némi mikrofonpróba után bele is vágtunk a felvételbe, és bár így utólag baromira elégedett vagyok a végtermékkel kapcsolatban - remélem a hallgatók is azok lesznek, és nem csak az elfogultság és a szombat este emléke mondatja ezt velem -, de tény, hogy el kellett jutnunk az első adás közel közepéig, mire teljesen gördülékennyé vált a beszélgetés, úgy a 8. helyezett környékén. Szerintem sokat segített az is, hogy az első olyan sorozat volt a listánkon, amit csak hárman láttunk, így egy sokkal természetesebb, érdeklődőbb hangvételű párbeszéd tudott kialakulni, ami utána a teljes adás során kitartott, beleértve a Too Many Cooks megtekintésével egybekötött pizza szünet után felvett részeket is.

Advertisement

Háromnegyed egy volt, mire lenyomtuk a stopgombot közel 8 óra eszmecserét követően, és az adások hosszán is tetten érhető, hogy az utolsóra lankadt a legjobban a figyelmünk, mert bár 10-10 perccel az első három is túllépte a tervezett időkeretet, az utolsó már ennyivel maradt el a két órától. Meglepő egyébként, hogy mennyire fárasztó ez az órákon át tartó fokozott koncentráltság (figyelni a blokkok időkeretére, egymásra, a spoilerekre) amire korábban nem is gondoltam volna. Ez persze nem azt jelenti, hogy megterhelő a felvétel, de bizony érezni a végére a mikrofon körül töltött órákat és nem csak a rekeszizmokon.

A hazaút után konkrétan olyan állapotba kerültem, amikor már annyira fáradt vagy, hogy nem tudsz aludni, így hirtelen felindulásból - ha már magamra vállaltam a vágást - véglegesre is szabdaltam az első két adást. Bár nem kellett sok anyagtól megszabadulni, és egy vagy két bakitól több nem kötött ki a képzeletbeli vágószoba padlóján, nem igazán lehetett kikerülni, hogy újrahallgassam a teljes beszélgetést, ráadásul ahhoz is ragaszkodtam, hogy zenékkel dobjuk fel az adás menetét, amiben talán a többiek is egyetértenek így utólag, hogy jó döntés volt. Egyszerűen adott némi production valuet a kész anyaghoz és valahogy többet visszaad abból a hangulatból talán, ami a felvételkor is uralkodott fegáéknál.

Advertisement

Egy kiadós alvást követően, vasárnap végül elkészült a 3. és a 4. adás is, majd elindultak felfelé a megfelelő tárhelyekre, megosztási platformokra és winniehez is eljutott minden infó az adással kapcsolatban, akinek ezúton is mérhetetlenül hálásak vagyunk a rugalmasságért és azért, hogy a Sorozatjunkien keresztül a legtöbb hazai sorozatkedvelőhöz eljuthat majd ez az összesen 5 és fél órává összeállt eszmecsere. Azt pedig csak remélni merjük, hogy legalább annyira szórakoztató lesz hallgatni, mint amennyire a felvétele volt számunkra.

Bár egyáltalán nem így terveztük az elején, de egyre jobban rátelepedett a Limitált Széria név az adás koncepciójára, ami még az első sörözéskor pattant ki Gaines fejéből. Tudjátok, ezek azok a sorozatok, amiket csak egy rövid szezonra rendelnek be a csatornák, és ha nem tetszik senkinek, akkor játszott magabiztossággal legyintenek, hogy úgyis csak ennyit terveztek, ha viszont hozza a várt nézettséget, akkor rendre jön a folytatásuk.

Advertisement

Egy biztos, egyikünk sem zárkózik el attól, hogy ez a 4 részes, évértékelő különkiadás egy sokkal hosszabb életű, rendszeres podcastté nője ki magát jövőre, akár heti 1 órás adagokban is tálalva, mert rengeteg olyan ötletünk van, amik bőven túlmutatnak egy-egy cikk terjedelmén, a sorozatok világa pedig bővelkedik annyi kibeszélhető témában, amikre rá tudnánk építeni egy heti rendszerességű műsort. Azt persze nem tudjuk, hogy mekkora igény mutatkozik itthon erre, de majd a felvett négy adás fogadtatása talán megadja a választ.

És ki tudja, még az is lehet, hogy Bruzsy húga is szívesen hallgatna Limitált Szériát 2015-ben...

Share This Story